Miért dolgozzunk belsőépítésszel?

2016. március 15.

Házunk, otthonunk kialakításával kapcsolatban számos rossz beidegződés, téves elképzelés él a köztudatban. A két legelterjedtebb álláspont talán a „Minek fogadjak belsőépítészt, vagy lakberendezőt, mikor én fogok itt lakni, és pontosan tudom, mit szeretnék?”, a másik kérdéskör pedig a „Mennyibe fog ez nekem kerülni” problémafelvetés. Jelen írásunkkal megpróbáljuk eloszlatni e tévhiteket.

Házunk, otthonunk kialakításával kapcsolatban számos rossz beidegződés, téves elképzelés él a köztudatban. A két legelterjedtebb álláspont talán a „Minek fogadjak belsőépítészt, vagy lakberendezőt, mikor én fogok itt lakni, és pontosan tudom, mit szeretnék?”, a másik kérdéskör pedig a „Mennyibe fog ez nekem kerülni” problémafelvetés. Jelen írásunkkal megpróbáljuk eloszlatni e tévhiteket.

Az első és legfontosabb dolog, hogy látnunk kell azt, a tervező értünk van. Mégpedig úgy van értünk, hogy tisztában van az esetlegesen felmerülő épületszerkezeti problémákkal, térkapcsolati kérdésekkel, a fények szerepével, a szerteágazó kínálattal, amik az építési technológiák, az építőanyagok, burkolatok, szaniterek, bútorok, lakástextíliák, kiegészítők – és még sorolhatnánk – teljes körét illeti, sőt a jó árakat kínáló beszerzési forrásokkal is. 


A jó tervező olyan, akár egy jó barát, no meg egy két lábon járó „alapanyag lexikon”. A közös munka pedig valóban a két fél szoros együttgondolkodásáról szól, arról, hogy a tervező megismeri az építtető személyiségét, családját, életmódját, a mindennapok rutinját. Tisztában van azzal, megrendelője milyen sűrűn főz, mennyi könyve van, esetleg cipőmániás-e, mennyire szeret elvonulni, hány köbméternyi gyerekjátékot kell elrejteni, milyen sűrűn jön a család, és hány fővel, ki hogy szeret tévézni, fontos-e a testedzés, és még számos, a hétköznapok ritmusát érintő kérdésben eligazodik, mielőtt a tervezésbe belevág. 
 


A fenti információk birtokában rajzolódik ki ugyanis a tér, a legmegfelelőbb, a család életét leginkább szolgáló térkapcsolatokkal, a lehető legkevesebb közlekedővel, falba simuló, szinte észrevehetetlen beépített szekrényekkel, a gépészeti megoldások, kiszolgáló egységek elrejtésével, célzott fényekkel, funkcionális és hangulatvilágítással. 
 


Az első kiinduló koncepciók véglegesítése után – melyet számos egyeztetés, megbeszélés előz meg - megszületnek a kiviteli tervek. Ebből dolgoznak a kőművesek, a burkolók, a villanyszerelők, valamennyi szakipar – amennyiben szakember által kidolgozott tervekről van szó, kiírt alapanyagok és műszaki megoldások mentén, nem fordul elő olyan eset, hogy valamit vissza kell bontani, menet közben változtatni, javítani, kiegészíteni kell – és ez egy óriási költség- és időmegtakarítási tényező. Vegyünk csak olyan apróságokat, mint hogy a beépített szekrényt hézagmentesen öleli körül a gipszkarton fal, a fürdőben egy konzolos, szerelt polc alatt nem szakad be a fal, hiszen a kiírt pontokon vasalva van, a függőleges és a vízszintes fugák összefutnak, a csillárkiállás pontosan a majdani étkezőasztal tengelyében van, a lépcsőfokok ergonomikus kialakításúak, és a sort még folytathatnánk. Ezen a ponton a tervezői díj lassan megtérülni látszik, és ne felejtkezzünk el arról a tényről sem, hogy számos cég nyújt tervezői kedvezményt az alapanyagok, szerelvények tekintetében, melyet a szakemberek továbbadnak megrendelőiknek. 

 


Eztán következnek a színek, tapéták, bútorok – egyszóval a látszó dolgok, a lakás „ruhái”. E ponton is sokan tartanak attól, hogy a tervező önkényesen megmondja, kijelöli, hogy pl. milyen formájú, színvilágú, anyagú kanapét válasszanak. A tény azonban az, hogy szín és anyagvariáció tekintetében két-három, sőt gyakorta négy változat kerül bemutatásra, és a választás arra a kombinációra esik, mely leginkább elnyeri a megrendelő tetszését. Ezek a variációk a kezdeti megbeszélések alapján kerülnek kialakításra, hiszen a jó tervező meghallgatja megrendelője kívánalmait, színekkel, formákkal, anyagokkal kapcsolatos elképzeléseit, s arra érdemben reflektál. Felkutatja azokat, illetve számos esetben megmutat olyan lehetőségeket is, melyek újdonságot jelentenek az építtetőnek, s amelyekről úgy sejti, velük célba találhat, az eredeti elképzeléseknél személyre szabottabb, jobban működő megoldást adhat. A forma- és színvilág a kezdeti, ún. koncepciótervek során átbeszélt stílushatárok mentén mozog tehát, ám mindig úgy választunk, tervező és megrendelő közösen, hogy a bútorok, burkolatok, textíliák, kiegészítők összessége élhető, otthonos, barátságos enteriőrt teremtsen, miközben igyekszünk mindenből a legkedvezőbb árfekvésű változatot felvonultatni.  A legnagyobb eredmény a tervező számára pedig az elégedett megrendelő, aki hosszútávra szóló, minőségi, igényeihez és ízléséhez szabott otthont kapott!