Konzolokkal tarkított terv

Az első lépés az volt, hogy a déli homlokzat felnyitásával a fényt és a levegőt beengedték az épületbe, valamint a szinteken kisebb-nagyobb teraszokat helyeztek el. A földszinti belső terasz elválasztó funkciót tölt be a konyha, a nappali és a szülői háló között, miközben biztosítja a szintek közti lakóterek vizuális kapcsolatát. 

A földszint lényegében egy átlátszó pódium, mely a tájra reagál. A nagy üvegfelületek tökéletes ellenpólusai a tömör bútoroknak. A külső és belső terek tökéletesen egymásba olvadnak az egybefüggő padlónak, a mennyezetig tartó üvegfelületeknek és az egységes anyaghasználatnak köszönhetően. 

Az épület egyik legfőbb része a család kisfiának birodalma a földszinten és az emeleten. A természetes fény minden sarokba bejut és reagál a vörös és a szürke színekre, amelyekkel határozott megjelenésű enteriőrt hoz létre. Az elegáns fém és szürkés fa lépcső konzolszerűen áll ki a fehérre festett falból. Az alsó szinten lévő, tölgy parkettával burkolt szoba hallként funkcionál, míg az emeleten lévő részen a háló kapott helyet, ami így a tetőkerttel tud közvetlen kapcsolatot teremteni.

A nagyvonalú szülői háló és a hozzá tartozó fürdő az első emelet azon részén kapott helyet, ahonnan pazar kilátás nyílik a parkosított kertre. A 18,50 m²-es szülői fürdő a bejárat fölött, konzolosan, alátámasztás nélkül lett kialakítva – innen kapta az épület a „túlnyúló ház” elnevezést. A fürdőt a teljes belmagasságot felölelő üvegfelületeken keresztül elárasztja a természetes fény, mégis az árnyékoló szerkezetek ötletes használatával meg tudja őrizni intimitását a helyiség.