Együtt a kerttel

Ez a családi ház az Amerikai Egyesült Államokban, Minneapolis kertvárosi részén, a Farquar tó partján épült fel 2008-ban egy keskeny, tortaszelet alakú, enyhén lejtős telken.

A tóparti ház nyitott, átlátható szerkesztésmódja a tulajdonosok aktív életmódjából eredeztethető. A házat birtokba vevő család szerette volna, ha az épület minden irányban nyitna a telekre és folyamatos kapcsolatot tartana fent az őt körülvevő környezettel.  Így a lehető legtöbb helyiségnél biztosítani kellett a közvetlen kertkapcsolatot. Fontos volt továbbá a külső terek megkomponálása is, melyek komplex rendszerükkel a szabadtéri tartózkodás változatos alternatíváit kínálják. Így a fedett-nyitott teraszoktól kezdve a játszó területen át a használati zóna egészen a tóparti tűzrakó helyig terjed, és felöleli az egész telket.

Az épület két fő tömbre, és az őket összekötő üvegezett, átlátható területre tagolódik.

A tóra merőleges hosszanti tömbben kaptak helyet a kiszolgáló helyiségek és a hálószobák. Így itt található az utcaszinten a garázs, a háztartási helyiség és a szülői háló fürdőszobával, gardróbbal. Az egykarú lépcsőn lejutva találjuk a gyerekszobákat, a tároló és gépészeti helyiségeket, illetve a később kialakításra kerülő vendégszobát saját kis nappalival. A telek lejtésviszonyainak köszönhetően az alsó szint minden helyiségének is közvetlen kertkapcsolata van.

Az épület többi része a telek lejtéséből fakadóan már csak egy szintes. A másik tömbben kaptak helyet a közösségi funkciók, melyeket az óriási konyha és a tóparti panoráma szervez. A két tömböt összekötő rész gyakorlatilag egy két terasz közé beékelődő, kinyitható verandából áll. Így az utca felől megérkezve átláthatunk az épületen egyenesen a tóra és a hátsó kertre. Ez a terület segíti továbbá az épület átszellőzését is.

A külső és a belső kapcsolatát tovább erősíti a speciális, helyi bányászású kékes árnyalatú homokkő átfogó használata. Ez az anyag jelenik meg például az épület talapzatán, mely a hálók felé egy egész szint magasságban került beépítésre, míg az utca felé természetes módon, szintben folytatódik az autóbeálló burkolataként. A tó felőli lejtőbe ékelődve újabb kék homokkő tömbökre bukkanhatunk.

Az épület külső burka és a tető sötét színű fémlemez burkolatot, míg a kiharapás jellegű részek fa lambériázást kaptak. Így a fémlemez egyfajta szerkezeti burokként, „kalapként” jelenik meg az épületen.  Ez a fém-burok a nyugati oldalon dinamikusan elhelyezett nyílásokkal van megtörve, melyek biztosítják a megfelelő természetes megvilágítást, de nem engednek túl sok belátást az utca felől. Ezzel szemben a tó felőli oldal teljes egészében üvegezett, így a kert, a tó látványa egyaránt élvezhető a nappaliból, az étkezőből és a szülői hálóból is. A telek jó tájolásának köszönhetően ezen a nagyméretű üvegfalon keresztül északi fény éri a belső tereket, így a nyári túlmelegedés sem számottevő.

A ház jó példát mutat arra, hogy hogyan segíthet egy épület bekapcsolni a kertet, a környező területet egy család mindennapjaiba.