Rejtőzködő ház

A most bemutatásra kerülő wisconsin-i (USA) épület létrehozásánál a fő koncepció volt, hogy a ház beleilleszkedjen az őt körülvevő erdő világába, kövesse annak változásait.

Az épület keskeny, vonalszerű tömegével szinte befészkeli megát a meredek tóparti terepbe. A kövezett bekötőúton haladva figyelmünket a sűrű erdő, a fatörzsek ritmikus rendje vonja magára, szinte eltűnik a fák mögött az épület légies, alacsony tömege.  Egyszerű elrendezésével, gondosan megválasztott anyaghasználatával és részletképzésével kifinomult, elegáns összképet mutat, de nem veszíti el barátságos, meleg hangulatát sem. 

A terület legszembetűnőbb jellegzetességeit még a tervezés megkezdése előtt alaposan szemügyre vették. Így alakulhatott ki a homlokzat több rétegből álló komplex rendszere, mely az erdőbe történő integrálódás iránti törekvés eredménye. A fák törzsének ritmusát és vertikalitását a tömör homlokzati panelek és a köztük megmaradó üvegezett részek, mint „lyukak” hozzák vissza. Ezek elrendezése csak elsőre tűnik esetlegesnek, valójában az egész épületet felépítő 48 col-os (kb. 120 cm) modulrendszerbe illeszkednek. A tömör panelek kezeletlen cédrus-lécezést kaptak. Erre az alapra rakódnak rá több rétegben a színes farost lemezek, melyek az erdő folyton változó világát, árnyalatait tükrözik. Idővel a cédrus panelek ezüst-szürkére érnek majd, míg a kezelt színes farost panelek megőrzik eredeti színüket, és precíz felületképzésüket. 

A bejárati udvar kicsiny tisztásáról egy alacsony tető alatt juthatunk be a lineáris elrendezésű üvegezett előtérbe, mely összefogja a két szintet, elválasztja a lakótereket a kiszolgáló helyiségektől, majd beleolvad egy részben fedett teraszba, melynek gyönyörű kilátása nyílik a tóra. 

Az innen induló lépcsőn lejuthatunk az alsó szintre, ahol a hálószobák kaptak helyet. A lejtős terepnek köszönhetően a hálókból közvetlenül kijuthatunk a tóra néző alsó teraszra, mely végignyúlik az egész épület előtt, illetve befordul az épület nyugati végéhez is, természetes barlangot formálva az emelkedő terep szikláiból.,  Erre a meghitt, sziklás zugra a szülői hálóból közvetlenül is kijuthatunk.  

A felső szinten a konyha, az étkező és a nappali egy nagy térben kapott helyet. A nappali egy teljes oldala harmonika-ajtókkal kinyitható a tágas verandára, mely tavasztól őszig a ház „tüdejeként” funkcionál: átengedi a házon a hűvös, tó felől érkező levegőt.

A belsőépítészet egyszerre követi a kortárs irányzatokat, és tiszteli a wisconsini tóparti házikóépítés hosszú múltját: látszó fa tartószerkezetek alkalmazásával, fa burkolatokkal, természetes anyagok használatával, és a központi kandalló körüli elrendezéssel folytatja a hagyományt.

A belső falak MDF panel burkolatot kaptak, melyek közé fa távtartók szorulnak be, így tovább hangsúlyozzák a szigorú szerkezeti ritmust, melyet a 48 colos modulba illeszkedő fa keretváz tartószerkezet megteremt. Az anyagában színezett látszóbeton padlóburkolat és a három oldalról látható Corten acél burkolatú kandalló ellenpontozza a fa felületek melegségét.  

A ház tervezése közben fontos szempont volt az energiahatékonyság. A szigorú szerkesztésmód kisebb és kompaktabb épülettömeget eredményezett a vártnál, a kis traktusszélesség pedig lehetővé teszi a napfény folyamatos bejutását a belső terekbe. Ugyancsak a kis szélességnek köszönhetően a terek jól átszellőztethetőek, így a tó felőli hűvös légáramlatokat maximálisan ki tudják használni a nyári hűtés során. Ezt a természetes léghűtést tovább segíti a nappalival összenyitható veranda. 

Bár a gyönyörű panoráma a tó felöli oldal teljes üvegezését kívánta volna, környezettudatossági okokból az ablakok számának limitálása mellett döntöttek, viszont azokat jól és megfontoltan helyezték el oly módon, hogy mindegyik egy-egy fontos, kiemelkedően szép látványra nyíljon.  A nyílászárók továbbá jó minőségű hőszigetelő üvegezéssel és low-e bevonattal ellátottak. Az épületburok szintén jól szigetelt, a cédrus homlokzatburkolat mögött pedig biztosítva van az átszellőzéshez szükséges keresztmetszet, mely tovább véd a nyári túlmelegedés ellen. A lapostető igazán hatékonynak bizonyult a hosszú wisconsin-i telek során, mivel a felületén hónapokon keresztül megálló vastag hóréteg természetes takaróként viselkedik, és tovább csökkenti az épület téli hőveszteségét.