Amikor az építész magának tervez

2014. január 10.

A most bemutatásra kerülő épület egy családi házakkal beépített szigeten található Ausztráliában, melyeket nemrég újítottak fel. A tervező (BGD Architects) a saját aktív, fiatalos családjának tervezte otthonául ezt az épületet, mely tömegformálás tekintetében dinamikus életvitelükre reagál. A bejárattól könnyen megközelíthető a „mesterséges folyó” (úszómedence), ami a ház előtt húzódik. Az épület főhomlokzata is ezen az oldalon van kialakítva, míg az utcafronti sokkal zártabb, ez által az épület elfordul az utcától.

Mivel az építész a saját otthonát tervezte, ezért lehetősége nyílt kísérletezni és játszani a friss ötleteivel. A tervezés során egyszerre volt cél, hogy minél több természetes fényt engedjenek be az épületbe, de egyúttal meggátolják a belátást, illetve, hogy a természetes szellőzés is megoldott legyen a déli irányból. A szokásos összejövetelek tartása végett próbálták a lehető legnagyobbá alakítani azokat a tereket, melyek a szórakozást biztosítják. Az anyagok és a felületek tekintetében jelentős kontrasztot hoztak létre: a látszóbeton és a vakolt falfelület azonban szép összhatást eredményez a meleg új-guineai rózsafa padlóburkolattal. A látogatók számára már az utcafrontról jól láthatóak a különböző anyagok, melyek a letisztult, kortárs designt hivatottak prezentálni.

A telekhatár mellett, a keleti oldalon húzódik a 25 m-es úszómedence, ami szalagszerűen elválasztja az épületet a szomszédos közparktól. A keleti homlokzaton lévő ablakokból a parkban található fákat lehet látni, így olyan érzésünk van bent is, mintha kint lennénk.
A bejárat felé vezető úton továbbhaladva megérkezünk az épületnek ahhoz a részéhez, ahol a tölgy pillérsort találjuk. Ez a pillérsor egészen a két méter széles, különleges bejárati ajtóhoz vezet, amit az épület súlypontjában helyeztek el. Az előtérből – melynek mennyezete tölgyfával van burkolva – egy, a „folyó” fölé emelkedő, kétszintes térbe érkezünk. Innen a „folyó” látványán túl délkelettől egészen délnyugatig beláthatjuk az égboltot. Az épület közepén a lenyűgöző lépcső kapott helyet, aminek szerkezetét látszóbetonból készítették el, míg a járófelületet tölgyfa burkolattal látták el. A belső terekben folytatódik az anyagok sokszínűsége – sok helyen meghagyták a nyers szerkezetet annak érdekében, hogy jobban érvényesüljenek a pazar márványfelületek, a tölgyfa és a kő padlóburkolatok.

Az alsó szinten a nappali kapott helyet, mivel a fölső szint a hálószobáké. Az emeletet két szárnyra osztották, az egyik a szülőké, a másik a gyerekeké. A gyerekek szárnyát teljesen le lehet zárni, mert az utcához közel eső terük játszóként is funkcionál. Az utcafronti kék és fehér színű üveg lehetővé teszi, hogy a család megőrizze magánszféráját. Ugyanakkor a levegő is tud áramolni ezen a panelen keresztül, sőt ahogy az északi napfény keresztülvilágít rajta, mágikus és színes teret hoz létre, amit a folyton mozgó gyerekek nagyon szeretnek. Ez a kísérletezés a kék-fehér üveggel jól kifejezi a víz és a telek közti kapcsolatot, valamint a fiatalok birtokba tudnak venni egy olyan teret, amelyben a kedvenc színük dominál. 

A hallban lévő, és a sarkon elhelyezett üvegezett tolóajtó elhúzásával teljesen egybe lehet nyitni a belső tereket a kerttel. A kint lévő, két emelet magas tölgy pillérek, melyek az átlyukasztott födémet és a tetőt tartják, kicsalogatják a vendégeket a kültéri kanapéra, illetve a kerti sütögetőhöz. A teraszon lévő nyers beton burkolat nem igényel nagy karbantartást, ezért nagyon kedveli a család.